1.rész: A démonlány

Saki  2010.06.10. 23:05

 Minden egy kis erdőcskéből indul ki, melyben egy kedves kis démonlány, Amino. Soha nem megy emberek közelébe, kerüli a várost. Szeret csendes és nyugodt életet élni, ahol nem zavarja semmi és senki. Ez az ő kis világa, melyben társasága csak az állatok. Imádja a természet hangjait, a fák lágy dallamát és a virágok édes illatát. Minden nap elfoglalja magát. Egy kis faházikóban él, jó magasan, egy vastag tölgy tetején, ahonnan remek kilátás nyílik mindenre. A hegyekre, a tisztásra, a kis tóra, mely a háza előtt van nem messze és persze még a városig is ellátni. Senki nem zargatta meg nyugalmát, ám egy napon ez megváltozott. Mikor épp málnát szedett és gyümölcsöket, meghallotta pár ember kiáltozásait. Elsőnek ügyet se akart vetni rájuk, hisz ilyen hangokat még soha sem hallott az erdőben. Mikor azonban már egyre hangosabb lett, gondolta utána néz. A fák tetején ugrándozva indult a hangok forrása felé. Megpillantott öt fiatal srácot, akikre egy vad és vérszomjas medve támadt. Üldözte őket, mint a veszett vad. A fiúk a fák között próbáltak menedékre lelni. Egyikük megbotolva elesett és lemaradt társaitól. Amino gyorsan a segítségére sietett, és befogva száját berántotta a bokrok közé. A srác nem értette, hogy mégis ki ő és honnan jött. Amino felfedte magát, így ő is veszélybe került, hisz ha ők szólnak a többi embernek, akkor őt elkapják, vagy kivégzik. Most ez nem is volt az eszében, csak segíteni akart nekik...

- Hah? Mégis ki vagy.... - kérdi a srác

- Sss... - fogja be száját Amino

Mikor a medve észrevette őket, Amino nekiugrott és arcba rúgta, az pedig reflexből vállon karmolta. Mind a ketten a földre estek.

Mikor vadállat ismét lecsapott volna, Amino valami furcsát csinált. Szemei világítani kezdtek, haja az égbe szállt és vad szél kerekedett. A medve a magasba emelkedett, majd egy vastag fába vágódott. Vissza is vonult, inkább nem próbálkozott ismét támadni, hátha jobban fáj majd neki. Inkább kudarcot vallva, elballagott. Amino szemei "visszaváltoztak" majd térdre rogyva kicsit lihegett. Sok vért vesztett, így hamar ki is dőlt. Eszméletét vesztette. A srácok csodálkozva nézik ezt az egészet. Egyáltalán nem értik, hogy ez meg mi is volt. Egyikük azon nyomban odarohan hozzá és ölbe véve a kocsihoz szalad. Többiek nem értik mégis mért hozza magával. Egyből a kórházba szállítják. Minden orvos és ápolónő kissé rémülten néz, hogy mégis kit hoztak be. Elsőnek el se akarják látni, mivel nem is ember, de végül is nem akarják, hogy meghaljon, így azon nyomban el is látják. A srácok nem mehetnek utána, így el kell menniük. Hamar ellátják Amino sérülését, aki egy ideig még eszméletlenül fekszik. Az egyik doktor máris hívja a rendőrséget és pár tudóst, hogy fogják el és vigyék magukkal. Ő nem akarja a kórházában látni, hogy ezzel káoszt és zűrzavart okozzon. Amino az utolsó démonok egyik, aki még életben van és szabad. Nem kívánatos személy a kórházban. Egy kis idő után lassan kinyitja szemeit. A rendőrség addigra már a kórházban van és a tudósok is szemügyre akarják venni a démonlányt. Amino megijed az ápolónők láttán és máris menekülésre fogja a dolgot. Hiába állítják meg és csitítják, hogy nem lesz semmi baj, ő akkor is ki akar onnan jutni. Az egyik doki be akar neki adni valamiféle altatót, vagy nyugtatót, de ő kikapva kezéből a vállába nyomja, amitől az egyből elalszik. Az ágyat nekilöki a rendőröknek, majd a gépeket is torlasznak használja. Nincs más kiútja, csak az ablak, így azt is használja menekülése kiútjának. Egyből kiugrik rajta, még azt sem nézte meg, hogy milyen magasan is lehet. Zuhanni kezd, az emberek rémülten nézik őt lentről. Amino gyorsan telekinézissel megállítja magát, majd a városba száll. Vissza akar jutni oda, ahol mindig is élt. Ereje fogytán van, mivel még nem sikerült kihevernie a medvetámadást. Tovább futva menekül. Nyomában van a katonaság, rendőrség és a tudósok hada. Nagy bajba keveredett most, amiből úgy látszik nincs is kiút. Magára maradt ebben a nehéz helyzetben. Udvarról-udvarra ugrálgat, mikor már nem bírja tovább. Lassan dülöngélve, összeesik. Pont egy medencébe esik bele, mert már nem maradt annyi ereje, hogy azt elkerülje. Pont azoknak a srácoknak a medencéjébe zuhant bele, akiket megmentett...

- De én akkor is hallottam, hogy valami a medencébe esett.

- Akkor nézd meg,Matt! Mi most TV-t nézünk! Ne zavarj! - fejbe dobják egy párnával

- Jellemző! Csaj mániások. - mondja Matt félhangosan - Hah? Az meg ott... Ah!

Egyből odarohant, majd beleugrott a vízbe, hogy kimentse az elmerült személyt. Mikor kihúzta nagyon meglepődött, hogy ez az a lány volt, aki megmentette őket. Lassan ölbe vette és berohant vele a házba. Gyorsan újra kellett éleszteni, mivel nem volt semmi pulzusa...

- Srácok! Srácok! Gyorsan, segítsetek! Den, Ren, Takemo!

- Öregem ez az a csaj, aki megmentett minket. Hú, de dögös így vizesen. - jegyzi meg Den 

- Mégis mért vizes? - kérdi Takemo 

- Őt hallottam a vízbe esni. Gyorsan újra kell éleszteni, nincs pulzusa.

- Álljatok egy kicsit hátrébb. - utasítja őket Takemo

- Mit akarsz csinálni, Takemo? Öh? - néz csodálkozva Den 

- Csak egy kis oxigén kell neki.

Lassan odahajolt hozzá, mintha megcsókolná. Mindenki kicsit elpirultan, kinyílt szemekkel nézték, mégis mit csinál most. Mesterséges szájon át lélegeztetést hajtott végre, ami szerencsére sikeres volt, így Amino ismét kapott levegőt. Kiköhögte a vizet, majd mikor meglátta kik is veszik körbe, be pánikolt. Állba rúgta Takemot és futásnak eredt, azonban a fájós válla miatt térdre rogyott. Matt odaszaladt hozzá, hogy megnézze minden rendben van-e vele. Persze ő ellökte és ismét el akart menekülni, de mikor az ajtón ki akart futni, beleütközött Zanebe, aki cigivel a szájában, lezser cuccban nézett rá....

- Hé, kislány! Csak óvatosan. Nem akarom, hogy megsérülj. - mondja neki Zane 

- Hah?! - rémülten néz Amino 

- Ez nem az a reggeli bige, aki az erdőben segített? Öh?

Amino hirtelen megfordult, majd ismét azt csinálta, amit a medvénél. Zanet kirepítette az ajtón, egészen a medencéig. Pont felette lebegett de nem esett le. Hirtelen rendőrségi sziréna hallatszott, így Amino megijedve elejtette Zanet, aki a vízbe zuhant. Gyorsan kireppent az ajtón, hogy elmeneküljön onnan, de a város erős zajai egyszerűen megbénították, így lezuhant. Matt gyorsan utána rohant és a bokor segítségével felkapaszkodva, elkapta a sebesült lányt. Szerencsére nem vették őket észre. Vissza is vitte a házba. A rendőrség már be is csengetett, hogy nem-e láttak egy furcsa, lila hajú, démonlányt errefelé. Persze tagadták. Tudtak, ha ők megkaparintják, akkor lehet nem is éli majd túl az egészet. Csak kísérleteznének rajta, míg össze nem esne. Ezt még ők sem tehetik vele, még ha nem is ember. Lassan későre járt már. Amino kötéseit átkötötték és egyikük szobájában fektették le. Sokáig aludt és csak aludt. Mikor Matt be akart neki vinni kaját, sehol sem találta. Becsukta az ajtót és körbenézett. Egyszer csak valaki elkapta hátulról a nyakát...

- Hah? Ny-nyugi, én csak... Én csak enni hoztam neked. Látod?

- Hm?

Egyből elvette tőle és befalta a sok süteményt. Nagyon ízlett neki. Mindet meg is ette. Matt mosolyogva nézte, hogy milyen kis falánk. Jól gondolta, hogy éhes lehet szegényke. Miután evett megpróbálta kihívni a nappaliba, hogy ismerje meg a többieket. Nehezen, de követte. A srácok mint a kanapén ülve tanakodtak, hogy mégis mi legyen vele. Nem maradhat örökké velük, az túl veszélyes...

- Hát megtört a mi kis vadmacskánk? - kérdi Den 

- Hm? - néz csodálkozva Amino 

- A süti hatásos módszer volt. Mindet meg is ette. - mondja Matt 

- Nem gondolod, hogy adhattál volna neki valami ruhát? - kérdi Zane 

- Oh, erre nem is gondoltam. Igazad van, ebben a cuccban nem maradhat. Túl feltűnő.

- Szerintem nagyon szexi. Kívánatos kis nőszemély. - lassan odamegy Aminohoz, felemeli az állát

- Hm! Jáh! - tökön rúgja

- Uh! - térdre rogy

- Én nem piszkálnám, még nem annyira ártalmatlan. Időre van szüksége, hogy megkedveljen minket. Vagyis remélem, hogy barátok lehetünk vele.

- Nincs kizárva. De... Mégis, hogy hívnak? Honnan jöttél? - kérdi Takemo 

- Uhm? - csodálkozva néz

Egy kukkot se értett abból, amit kérdezett tőle. Csak nézett értetlen fejjel és inkább messzebb volt tőlük. Nem tudta, hogy milyen szándékaik vannak. Den hozott még neki süteményt, amire máris rákattant. Leült a földre a kanapé elé, majd elkezdte majszolgatni. A fiúk nagyon tanakodtak. Nem tudták mi tévők legyenek....

- Addig nézd a TV-t. Egész klassz kis szerkentyű. Majd meglátod. - vigyorog rá Den 

- Hm? - pislog, sütivel a szájában

Máris rátapadt a képernyőre. Elsőnek persze megijedt tőle, de szerencsére nem verte szét. Éppen csajok táncoltak benne, ami megtetszett neki. Próbálta utánozni őket. Lassan felállt, majd jobbra-balra mozgatta fenekét és próbált a ritmusra mozogni. A fiúk máris felfigyeltek rá. Nyálcsorgató tekintetekkel nézték, ahogy mozog a szoba közepén, mellei fel-alá ugrálnak. Nagyon gyönyörű volt. Matt tökre elpirult, míg Zane egyből elképzelte, hogy milyen lehet az ágyban. Nem sokkal utána épp természetfilm ment a TV-ben, amitől honvágya támadt és sírva is fakadt. Térdre rogyott és nagyon szomorú lett....

- Most meg mért sír? Ühm? - kérdi Den 

- Szóval az erdőből jöttél? Ott élsz nemde? - kérdi Matt - Ha magunknál nem is tarthatunk, így akkor haza kell vinnünk. Oda, ahol biztonságban van. - gondolja - Ne aggódj, haza fogunk vinni. Igaz srácok?

- Ah?

- Ha ez a kisasszony sóhaja, akkor okés! Valahogy csak át tudjuk verni ezt az átkozott bandát! - mondja Zane 

- Nem akarjuk, hogy szomorú légy, így hazaviszünk. Csak ne sírj. - törli le arcáról könnyeit Den 

- Haza?

- Igen. Haza. Ahonnan jöttél. A mi hibánkból vagy itt, így úgy helyes, ha mi viszünk vissza.

- Uhm... - kicsit elmosolyodik

Estére járt már és a vihar is erősen fújt. Zápor zúdult az égből, elmosva mindent. Ilyen időben képtelenség volt kimenni az erdőbe, így úgy gondolták, majd holnap megkísérlik kiszöktetni Aminot. Addig adtak neki ruhákat, enni és inni. Egyikük szobáját is megkapta, de persze, ő a kanapét választotta. Sokáig nézte a vad esőt, mely hangos volt és nem akart elállni. Az üvegajtó előtt ülve nézte és nem is akart felszállni onnan. Lassan kezét az üvegre tette és kicsit már sírt...

- Hah? Hát nem tudsz aludni? Tessék.

- Hüm?

- Hiányzik az otthonod, igaz? Elhiszem, hisz én is szomorú lennék, ha távol volnék az otthonomtól. De mint mondtuk, nem kell aggódnod. Holnap hazaviszünk. Most idd ezt meg, jót fog esni. - kedvesen mosolyog rá Matt 

Együtt ültek egy kicsit az üvegajtó előtt. Végig beszélgettek. Vagyis Matt beszélt és Amino meg hallgatta. Elmondta neki, hogy kik is ők és pár alap dolgot magukról. nyugtatta Aminot, hogy megbízzon bennük és nehogy elszaladjon. Csak jót akarnak. Amino lassan elszenderült, ahogy Matt is. Egy pokrócba "csavarva", egymásnak dőlve aludtak. Kicsivel később Amino felkelt. Kinyitotta az ajtót, majd kirohant az esőbe. Megpróbált hazajutni. Nem akart a srácok terhére lenni. Az utcáén futott, mivel repülni képtelenség volt. Sajnos azonban egy járőröző gépjármű észrevette és máris üldözőbe vette. Muszáj volt repülnie. Veszélyes volt ez a dolog, mivel vad villámok vágtak át a felhők között és ha nem figyel simán eltalálhatják. A magasból de nehezen megtalálta az erdőt, így szélsebesen odarepült. A fák között némi védelmet lelt. Kötése egy helyen elszakadt, így az lassan lejött válláról. Sétálva közelítette meg otthonát, ami annyira sűrű fákkal volt körbe véve, hogy a vihar nem juthatott be. Ezalatt a katonaságot mozgósították. Fegyveres katonák indultak meg az erdő felé, a vihart semmibe véve. Matt nagy hidegre ébredt fel. Az ajtón befújt a szél és kicsit eláztatta a szőnyeget....

- Hah? Mi ez a hi... Hah? Hova lett? - körbe néz Matt - Csak nem... Elmehetett volna nélkülünk? - kérdi magától

Gyorsan felriasztotta a többieket. Nem tudták mit tegyenek. Ren a TV-ben látta, hogy az erdőben történik valami. Élőben közvetítették. Rémülten nézték az eseményeket. Valaki riasztotta a híradósokat, és a katonaságot. Tudták, hogy biztos a lányt vették ismét üldözőbe. Tenniük kellett valamit, nem engedhették, hogy elkapják...

- Majd én utána megyek!

- Mi? Te néztél ma ki az ablakon? Van vihar tombol és lehetetlen a közlekedés! Nem jutnál el élve az erdőbe! Nem engedhetünk el így! - mondja Mattnek Den 

- Ha el is akarsz indulni ebben a nagy viharban... Mi garantálja azt, hogy megtalálod a lányt? - kérdi Takemo

- Nem tudom, de... Biztos nem lesz baj. Ha 1 óránál előbb nem érnénk vissza, akkor gyertek elénk.

- Őrült vagy, egy lány miatt ennyit kockáztatni! - néz komolyan Ren  

- Számít ránk. Nem akarom csendben hagyni. Szerintem nincs senkije. Ha elkapják, akkor lehet nem is éli túl, amit majd vele művelnek.

- Ebben igazad van. Ez esetben...

- Vidd el Ren kocsiját.   - ajánlja fel neki Den 

- Hogy mimet?!

- Rendben. Nyugi épségben visszahozom! - rohan is érte 

Bepattant az autóba és száguldott az erdő felé, ahol Aminot lassan megtalálhatja a katonaság. Mikor odaért, egyből leparkolva kiugrott és a nyomába indult. A földön megpillantotta fásliját, mely véres volt és ázott. Követni kezdte. Még jó, hogy hosszú volt. Egy idő után már nem volt belőle. Mikor felnézett egy hatalmas fa állt előtte, amin egy kis kunyhó volt építve. Gondolta, talán az Amino otthona. Odarohant, hogy közelebbről is megnézze. Amino ott ült fenn az ágyán. Szomorú volt, hogy ott kellett hagynia kedves megmentőit, de nem maradhatott velük, hisz ők is bajba kerülhetnek. Hervasztó fejjel nézett lefelé...

- Hát itt vagy? Szép otthonod van.

- Hah? Uhm... - hirtelen megöleli

- Ah? Mi a baj? Talán hiányoztam?

- Uhum.

- Milyen kis aranyos. Biztos bűntudata van, amiért szó nélkül lépett le. De persze ez érthető. - gondolja - Nincs semmi baj. Nem kell félned.

- Ah?! - rémülten néz

- Mi a baj? Bajt érzel? Hah?

Hirtelen emberek hangjait lehetett hallani, akik mindig egy dolgot harsogtak "Kapjuk el! Akasszuk fel!". Kinézve az ablakon megpillantottak egy nagy horda embert, akik mind Amino fejére vadásztak. A katonaság is oda ért, hogy elkapja. ha meg ellen áll, akkor végeznek vele. Matt nem hagyta ezt. Amino megragadta a kezét és a magasba szállt vele. Szerencsére nem vették észre őket. A fák között némileg biztonságban voltak. Kicsivel messzebb bújtak el,ahol már nem volt egy lélek sem. A katonák kiabálták, hogy jöjjön ki és a némaságra bombákkal válaszoltak. Felgyújtották Amino egész otthonát. A többiek ezt a TV-ben látták...

- Élőben közvetítjük annak a Démon lánynak a házát, akit ma a megyei kórházban láttak el. Feltehetően innen merészkedett ki hozzánk. A katonaság felszólította, hogy hagyja el a helyiséget, de semleges válasz  miatt felgyújtotta a házat, remélve, hogy a lény benne tartózkodott. - tudósít mindenről Hinamori Akaya

- Szemetek! Képesek volta megölni őt, amiért a városba merészkedett!  - felháborodottan néz Den 

- Szemét egy banda, az biza! Rühellem az ilyen fajgyűlölő korcsokat! Csak pusztítanak, de megismerni az ismeretlent nem akarják, pedig lehet, hogy nem is ártana nekik. Az a lány nem volt ellenség, csak egy ijedt lény.  - mondja Ren 

- Remélem Matt nem volt ott, mikor ez történt. - gondolja Takemo komoly nézéssel

Pár óra múlva, mikor már nem volt akkora a vihar, csak az eső esett mindenki hazatért még a katonaság is. Csend lett végre az erdőben. Csak a fa égett még egy kicsit, melyet vadul felgyújtottak. Amino és Matt visszamentek oda, hogy megnézzék maradt-e belőle még valami. Rossz volt nézni, ahogy az a gyönyörű fa szénné ég. Az nem csak egy vaskos fa volt, hanem egy otthon is. Amino sírva fakadt, mikor meglátta otthonának maradványait. Elfordulva, odabújt Matthez, aki átölelve nyugtatta. Ő is szomorú volt, mert amit tettek az szégyentelen és megbocsáthatatlan gaztettre vall. Nem lett volna szabad ezt tenniük, még ha az elnök parancsolja ezt... Matt kabátjával betakarva, hazavitte Aminot. Vissza a házba...

- Hah? Matt! De jó, hogy itt vagy! Úgy aggódtunk miattad! - nyugszik meg Den 

- Csak a magad nevében beszélj. - mondja félhangosan Ren 

- Minden rendben? Megtaláltad, vagy... - kérdi Takemo

- Ami azt illeti... Meg.

- Hah? Még él? Akkor...

- Még időben ki tudtunk jutni a házból. Ő mentett meg.

Mutatja Aminot, aki a kabátjával be volt takarva és eléggé rosszul nézett ki. Eléggé meglepődtek, mikor meglátták, hogy nincs semmi baja. Él és nem esett fizikai baja. Persze lelkileg biztosan ki volt, hisz elvették tőle az otthonát. Számára ez volt a legnagyobb veszteség. Lassan lefektették aludni és átkötötték a vállát. Tettek neki süteményt az asztalra meg tejet, hátha majd ha felkel éhes és szomjas lesz. Matt szállásolta el, felajánlva szobáját. Aggódott miatta, hisz nagy trauma érte most. Majd holnap eldöntik, mi is legyen vele... Késő este, mikor már mindenki aludt. Vagyis majdnem mindenki. Amino kisurrant a szobából és kiment az udvarra. A vihar ahogy jött, úgy is ment el, hirtelenül. A felhők lassan oszladoztak, csodaszép csillagok fénylettek az égen. Ren a tetőn ücsörgött...

- Ő meg mit keres kint? Ágyban lenne a helye! - morog magában Ren - Ch!

- Hüm? - észreveszi

- Most meg mit bámul? Talán van rajtam valami? Szerintem nem! - komolyan néz rá

Felrepült hozzá és leült mellé. Együtt nézték az eget és a csillagokat. Rent kissé zavarta, hogy egy Démonlány ül mellette és megzavarta nagy magányát. Persze ezzel a lány mit sem törődött. A süteményét majszolta, majd megkínálta vele Rent is, de az csak morcos arccal nézve, elfordult...

- Otthon...

- Hm?

- Otthon... - mutat az erdő felé

- Talán fel se fogta, hogy az nincs többé? Látszik rajta, hogy tanulatlan lány. - jegyzi meg

- Hm... - szomorúan lehajtja fejét

- Hm... Furcsa egy lány. Nem beszél, nem is érti, amit mondunk neki. Semmit sem ért. És mindössze csak két szót ismer. Reménytelen. - gondolja 

Amino lassan ott helyben elaludt. Ren nézte egy darabig, majd tovább nézte az eget és nem szólt egy szót sem. Másnap reggel nagy volt a készülődés. Matt Aminot kereste, de sehol nem találta. Mindenhol megnézte, ahol csak lehetett. Kint az udvaron, minden szobában, ágy alatt. Egyszóval mindenhol. Azt hitte, hogy elment. Mikor még egyszer meg akarta az udvaron nézni, Amino ráesett. Lecsúszott a tetőről. Még jó, hogy puhára érkezett. Matt golyózó szemekkel feküdt, szétlapított fejjel...

- Örülök, hogy megvagy. - Eh... Jó kis súlya van. He, he, he...

- Áh, jó reggelt. Mondtad már neki, hogy hova is megyünk? - kérdi Den 

- Vagy azt gondolod, hogy magunkkal visszük? - érdeklődik Takemo

- Hah? Tényleg.

- Hüm?

- Még a nevedet se tudom... Szóval... Mi megyünk Tokyoba. Oda járunk középiskolába. Az eléggé messze van. Mikor elmegyünk egy házvezetőnő gondozza a házat és ügyel rá. Oda sajnos nem jöhetsz velünk, mivel az...

- Az egy Fiú Iskola! Lányoknak totál tabu az egész!

- Pedig milyen kár. - sóhajt egyet Zane

- He, he, he... Igen, oda lányok nem léphetnek be és te sajna lány vagy. Érted, amit mondok? - kérdi tőle Matt 

- Hm? Lány?

- Igen, te lány vagy. Mi meg fiúk?

- Fiú? Haza?

- Aaah... - sóhajt

- Szerintem egy szavadat se érti, de nézd... Tádá! Majd én illusztrálom az én mesteri rajzaimmal!

- Ha ez mesteri, akkor Picasso melletted elbújhatna! - mondja Dennek Zane 

- Ha, ha, ha... De vicces Mr. Nőcsábász!

- Nem bűn, ha valaki szereti a nőket.

- De te habzsolod őket! De mind egy! Na szóval... - kezd bele - Látod ez vagy te! Ez meg mi! Te itt maradsz, mi elutazunk ezzel a repcsivel ide! - mutogatja a rajzon

- Melyik vagyok én? Ez? De hiszen nem is vagyok ennyire kövér!

- De most az vagy! Nem lényeges az ábra. Csak az, hogy megértse.

- Ezt még egy értelmes ember se értené meg. - igazítja meg szemüvegét Tameko

- Most kritizáljatok csak. Kösz szépen! 

- Azt akarják mondani, amit én is, hogy... Itt kell maradnod. Máshova úgy se mehetsz. Velünk végképp.

- Hm? Marad?

- Igen, maradnod kell. Nehéz megoldani, hogy hol szállásoljunk el, de biztos megoldod. Kaja a hűtőben.

- Légyszi, majd ne ijeszd halálra a bejárónőt. Még szükségünk van a szolgálataira. - kéri meg Zane 

- Ahm...

- Gyere Matt, pakolnunk kell a kocsiba. A gép pár óra múlva indul.

- Rendben. Máris megyek. - mondja - Ah, én hülye. Legalább ezt ne felejtettem volna el. Bár... A történtek miatt nem is csoda, hogy elfelejtettem Tokyoba utazunk ,hisz a nyárnak itt a vége. - gondolja

Amino nem értette amit mondtak neki, csak nézte őket, ahogy bepakolva a kocsiba, elmennek. Elhagyják a házat, ahol elszállásolták. Elsőnek csak ült a tetőn és nézte, ahogy elhajtanak. Fenn az égen megpillantott egy Den rajzain ábrázolt repülőt. Lassan felállt, majd kirámolva a hűtőt és a gyümölcsfát, utánuk eredt. Matt kissé bűnösnek érezte magát, hogy otthagyta szegény lányt, de nem tehetett mást. Remélte, hogy majd nem lesz semmi baja és a szünetben úgyis haza utazik, hogy megnézze nincs semmi baja és jó elél majd...

- Remélem nem lesz semmi bajod, míg távol vagyunk. Nem csinál rosszat és lehetőleg nem kapják majd el a rendőrök, vagy más rosszat akaró emberek. - gondolja - Legalább a telefon használatára megtaníthattuk volna. - sóhajtozik

- Még beszélni se tud! Hogy értene már a telefonokhoz?

- Nyugi, biztos jó lesz neki nálunk. Most tuti össze-vissza rohangál a házban és minden dolgot megvizsgál, amit még soha életében nem látott. Nem kell aggodalmaskodnod. - nyugtatja Takemo 

- Igaza van, Takemonak. Nyugi, a csaj jól van.

- Remélem igazatok van. - néz ki aggódó szemekkel az ablakon

- Jupih! - Amino a gép tetejéről éljenez és vigyorog

 

Folytatása következik....

Súgó Még nincs hozzászólás.